Pár hete Erdélyországban, a Tusványosi Szabadegyetemen jártunk. Tekintettel, hogy kaptuk a híreket a meglehetősen dagonyás helyzetről, ami Tusnádfürdőn uralkodik, és az eső is Budapesttől Szovátáig a nyomunkban loholt, úgy döntöttük nem kapkodjuk el a dolgot és ráérősen “vakarózunk”. Célunk elérése előtt jobbnak láttuk beiktatni egy pihenőnapot Székelyudvarhelyen az egyik cimboránknál.

Másnap annak rendje és módja szerint elköltöttük reggelinket az egyik kedvelt helyünkön a belvárosban, ahol a kellemes légkör mellett egy meglepő dolog ért bennünket. Más tán észre sem vette volna, és a pesti (illetve bocsánat budai) kollégák sem álltak meg különösebben a dolog felett, de én felvidékiként mégis elámultam.

Reggelizés közben egy 8-10 éves kissrác jött oda hozzánk, hogy megkérdezze nem kérünk-e Udvarhelyi Hírmondót. Kértünk. Ára potom 1,5 Lej volt (cirka 0,37  cent). Megvallom, őszintén előszeretettel fogyasztok napisajtót, de ilyen értékesítési móddal – erre mondják, azt hiszem, hogy rikkancs – eddig csak század eleji filmekben találkoztam.

Magyar nyelvű sajtó Erdélyben

Az újságot lapozgatva nem véltem felfedezni semmi különöset, helyi, országos és világhírekkel, véleményrovatokkal, a végén természetesen sporttal és hirdetésekkel volt megtöltve a lap. Lényegében egy klasszikus napilap. Számomra az érdekessége inkább az, hogy egy 34 ezres megyei jogú város (+a hozzá tartozó agglomeráció) el tud tartani egy napilapot. Erdélyi komáktól megtudakoltam, hogy nemhogy ritkaságnak számítana ez, de összesen 15 napilap működik Erdélyben, többségében helyiek. Felvidékhez és Délvidékhez hasonlóan ugyan ott is csak egy jelenik meg országos szinten, de régiós jelleggel még 14 másik. A heti, havi és időközönkénti lapokról már ne is beszéljünk, mert azoknak se szeri, se száma.

Ezzel szemben Felvidéken van egyetlen darab országos napilap és slussz. Van mellette pár hetilap, de a régiós lapjainkra tömbterületen is inkább már a kétnyelvűség jellemző. Azt sem szabad sajnos figyelmen kívül hagynunk, hogy az Új Szó főszerkesztőjének saját bevallása  szerint sem magyar a lap, hanem magyar nyelven megjelenő szlovák újság. Kvázi a SME magyar változata. Az egyszerű polgár böngészgetés közben leginkább azzal szembesül, hogy a lap szellemiségében a szlovák-magyar vegyespárt szolgálatában áll, annak ideológiáját közvetíti, tehát szinte pártlapként funkcionál.  Mindezt olyan agresszív módon igyekszik terjeszteni, hogy pl. az általuk nem kedvelt rendezvényekről, pl. egy szabadegyetemről, melyen több ezer ember részt vett, több neves helyi és magyarországi közéleti személyiség megfordult szándékos elhallgató módon egy árva sort nem közölnek le.

Kép: Trollfosztás

A dolgokhoz ez a fajta hozzáállásuk olvasóközönségüket is egyre jobba taszítja, ami értékesítési mutatóinkon meg is látszik. A hajdan 50-60 ezres napi eladás mára alig éri el a 20 ezret, az előfizetéseket pedig napi szinten mondják le. Olvasótáboruk nagyobbik részét pedig az idősebb generáció teszi ki, ami biológiai okok miatt ugye szintén folyamatos csökkenésre van ítélve.

Az Új Szó és a kommunista múlt

Ha szemügyre vesszük az Új Szó létrejöttének körülményeit és ötven éves fennállásának hátterét, akkor...

Olvasd tovább itt: 

 http://korkep.sk/cikkek/media/2014/08/11/a-hirlap-es-a-halal#sthash.Bbn8HNGR.dpuf