Így nézhetne ki a Kárpát-medence etnikai térszerkezete, ha nincs Trianon
Úgy tartja a mondás, hogy a fociban és a történelemben a ha-val kezdődő mondatok fölöslegesek. Trianon kapcsán mégis sok millióan sok milliószor sóhajtunk fel, elábrándozva, mi lett volna, ha majd 100 évvel ezelőtt nincs az a tébolyda…
Így hát eljátszottunk ennek gondolatával…
Fantáziánk leginkább az etnikai viszonyok irányába kalandozott el, hogy a mai 93 ezer km² helyett a 306 ezer km²-es Kárpát-medencében mennyien lennénk mi, magyarok.
Előre figyelmeztetünk mindenkit, hogy számadataink erősen hozzávetőlegesek és sarkítottak (pontos számításokat ugyanis eleve lehetetlen végezni, így az egyszerűbb szemléltetés kedvéért kerekített számokkal dolgoztunk).
Másrészt nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a 20. század évtizedeiben olyan események zajlottak le, melyek alapjaiban változtatták meg a világot, és kiszámíthatatlan következményekkel jártak ránk és a Kárpát-medencére nézve is. A magyar nemzet szempontjából különösen viharszaggatottnak tekinthető az évszázad, és talán kijelenthető, hogy több kár keletkezett, mint honfoglalásunk óta eltelt 1000 év alatt együttesen.
Az első, majd a második világháború, nemzeti és proletárdiktatúrák, szocializmus, vadkapitalizmus, nemzetiség és emberellenes intézkedések, ki- és áttelepítések, emigráció és asszimilálódás, kárunkra történő nemzetállamépítések stb. és a sor még hosszan folytatható lenne. Ezek számbavétele elengedhetetlen, hiszen gátolták, hogy Magyarország természetes, önálló fejlődési pályán haladhasson.
Ezért, aki ezektől a ténytől és a számokkal való puszta játéktól nem tud eltekinteni, annak ajánljuk a jobb felső mezőben lévő X-gomb megnyomását.
16 milliós nemzetkép mítosza
Fikciónk, ha másra nem is, arra mindenképp alkalmas, hogy rávilágítson arra, hogy a történelem őrlő malomkereke hogyan képes morzsolni egy népet, ám az mindennek ellenére, ily mostoha viszonyok közt is képes ellenállni és élni akarni.
Először is talán nem árt tisztáznunk a 16 milliós nemzetkép mítoszát, mely vastagon számolva is ma már csak 13,5 milliót jelent, melyből legalább 1 millió nem a Kárpát-medencében él (jó részük pedig másod vagy harmadgenerációs magyar, ami azt jelenti, hogy nyelvében már kevésbé hordozza tovább a nemzeti örökséget). Ezeket a számokat támasztja alá a magyar kormány Nemzetpolitika stratégiai kerete c. dokumentuma is, melyről szóló elemzésünk IDE kattintva olvasható el.
Kezdjük tán témánk kiindulópontjánál, Trianonnál. 1920-ban (pontosabban de facto 1918-ig) a Magyar Királyság 21 millió állampolgárral rendelkezett, melynek 54,6 %-a volt magyar, azaz nagyjából 11,5 millió fő. Ebből 1,7 millió Romániához, 1 millió Szlovákiához (Kárpátaljával együtt), 420 ezer Szerbiához, Horvátországhoz, Szlovéniához és Ausztriához pedig mintegy 100 ezer magyar ajkú ember kényszerkerült. A megcsonkított Magyarország lakosainak száma 7,6 millióra fogyatkozott.
Hipotézis – Az összes érintett országban demográfiai robbanás figyelhető meg annak ellenére is, hogy a 20. század embert próbáló időket diktált. Ám az ú.n. kisantant országainak nemzetiségi aránya merőben ellentétes tendenciákba haladt. 95 év alatt Magyarországon a magyarok száma 7,2 millióról 9,4 millióra emelkedett, ami 32 %-os növekedést jelent.
Ha tehát azt vesszük alapul, hogy nem történt meg a szégyenletes trianoni döntés, akkor nagyjából ilyen arányban növekedhetett volna a Kárpát-haza egész lakossága, tehát ma egy 26-27 milliós ország lehetnénk. (Ha megnézzük a mai demográfiai mutatókat, ez a szám meg is állja a helyét – Erdély: 6,5 millió lakos; Szlovákia: 5,5; Kárpátalja: 1,2; Szerbia/Vajdaság: 1,9; Horvátország, Szlovénia, Ausztria vonatkozó részein cca: 350 ezer.)
Tekintettel arra, hogy Magyarország egy soknemzetiségű, nemzetségileg érzékeny ország volt (cáfolva az ezer éves elnyomás hamis mítoszát), a nemzetiségi színesség ma sem lenne szürkébb. Csakhogy teljesen más arányokban, mint ahogy a mai viszonyok festenek. Ha csak az 1920-as arányokat vennénk alapul, tehát az összlakosság 54 %-át kitevő magyarság 32%-os növekedését, akkor így nagyjából helytálló lenne a sokat mitizált 15 milliós nemzetkép.
Ugyanakkor végigjárhatjuk az egyes területeket is, az ott végbe menő asszimilációk mértékarányának megfordításával, ami jócskán árnyalja az összképet.
Szlovákia – Felvidék
A mai Szlovákia területén 1920-ban nagyságrendileg 3 millió ember élt, ebből 1,9 millió szlovák, 900 ezer magyar, és durván 150 ezer német (+egyéb). Ha azt vesszük alapul, hogy egy nemzeti közösség természetes körülmények közt – értsd saját országában – gyarapodik, addig idegen közegben jó esetben is stagnál, de jellemzőbb, hogy fogy.
A 2011-es népszámlálási adatok szerint 509 ezer fő anyanyelve a magyar, ami 43,5 %-os csökkenést jelent az 1920-as állapotokhoz képest. – Hogy hogyan fogy a Felvidéken a magyar, azt egy korábbi elemzésünkben szemléltettük, mely elolvasható ITT, valamint ITT– Tehát, ha nagyon szőrszálhasogatóak akarnánk lenni, és ezeket az adatokat megfordítanánk, akkor azt látnánk, hogy ma 1 188 000 magyar élne ezen a területen, ellenben a szlovákok az asszimilációs faktor miatt alig lennének többen 1 milliónál.
Viszont itt rögtön csorbul is a képletünk, hisz a két számadat összeadva sem éri Szlovákia mai lakos... Olvasd tovább - See more at: http://korkep.sk/cikkek/mindennapjaink/2015/09/07/igy-nezhetne-ki-ma-a-karpad-medence-ha-nincs-trianon#sthash.DVgUyJDQ.dpuf