2016. okt 12.

Sajtó-(nép)szabadság

írta: Csonka Ákos
Sajtó-(nép)szabadság

Faramuci helyzetben vagyok, ugyanis napok óta foglalkoztat a téma, mégis keserű szájízzel nyilvánulok meg a Népszabadság becsődöléséről, mivel nyilvánvaló politikai színjáték tömjénfüstje lengi be körülötte az étert. Egyik újságíró kollégám szólított meg, hogy a "Semmiben sem értek egyet önnel, de az életemet adnám, hogy elmondhassa a véleményét" voltaire-i tézis jegyében csatlakozzam én is azon tiltakozók sorához, akik a balliberális lap megszűnése miatt fejezik ki szolidaritásukat, s aggódnak a sajtószabadság sérülése miatt.

egy_parhuzamos_univerzumban.jpg

A sajtó-, a vélemény- és az összes alapvető szabadságjogot magaménak vallóként eltekintettem a szóban forgó sajtóorgánum közel félévszázados (véleményem szerint Magyarországra és a magyar nemzetre nézve káros) tevékenységétől és vallott értékrendjétől, s elgondolkodtam a felhíváson. Végül több okból kifolyólag úgy döntöttem, nem szeretném a nevemet adni egy olyan ügyhöz, melyben korántsem látszik egyértelműen, hogy mi micsoda. Mert ordít az esetről, hogy a különböző, egymással szemben álló állítások körül valami nem stimmel.

Számomra furcsa, hogy még alig száradt meg a lapot fenntartó cég hivatalos kiadványán a tinta, a korábbi egyharmados tulajdonos MSZP már tetemre hívta politikai ellenfelét bűnbaknak, miközben saját bevallásuk szerint is ők maguk adták el tulajdonrészüket a halmozódó adósság fenntarthatatlansága miatt, mely mostanra 5 milliárd forintra nőtt. Még a közvélemény csak értelmezgette az osztrák tulaj sajtótájékoztatóját, ők már tüntetést szerveztek, mintha csak egy forgatókönyv szerint járnának el. Na, de a tüntetés nem a tulaj ellen irányult, aki ilyen csúnyán elbánt a lappal, hanem ad abszurd módon a kormány ellen. Ennél a pontnál döntöttem el, hogy ilyesmiben biztosan nem szeretnék részt venni. Az eltelt napok pedig azt igazolják, hogy az egész ügyből morbid módon a baloldal igyekszik politikai tőkét kovácsolni, felhasználva erre gyanútlan embereket is. Arról már nem is szólva, hogy a Kossuth téri tüntetők a sajtószabadság krédója jegyében tömegesen égettek más értékrendet képviselő újságokat. 

Döntésemhez ugyanúgy hozzátartozik az is, hogy amikor elolvastam a felvidéki felhíváshoz már csatlakozott neveket, illetve inkább annak elindítóit, akkor azt kellett tapasztalnom, hogy pontosan ugyanazok az emberek szerepelnek rajta, akik alig két évvel ezelőtt, amikor a jelenlegi szlovák kormányhoz közeli Penta  befektetési csoport tulajdonába jutott az egyetlen magyar nyelvű napilap, akkor mélységesen csendben voltak, és egy semmitmondó nyilatkozattal hárították el magukról a felelősséget (tisztelet a kivételnek).

Ugyanakkor az is eszembe jutott, hogy ugyanilyen anyagi csőd miatt dőlt be alig két hete a felvidéki Szabad Újság is, ám ezek az emberek akkor is csak hallgattak. Pedig Magyarországon a Népszabadság mellett jócskán akad még baloldali sajtóorgánum, Felvidéken viszont ez volt az egyetlen konzervatív közéleti hetilap. Ezek szerint nálunk nem baj, ha sérül a sajtószabadság?

A tömegpszichózisnak van egy olyan sajátos formája, amikor jól átgondolt célzattal és módszerrel tömegeket befolyásolnak és manipulálnak. Hogy a legékesebb példákat emeljem ki, ilyen volt a közelmúltban a Charlie Hebdo szerkesztősége ellen elkövetett merénylet, illetve a párizsi vérengzés, amit magam is, ahogy minden jó érzésű ember a legmélységesebben ítéltem el, és éreztem szolidaritást az áldozatokkal. Ahogy szolidaritást vállaltam hasonló esetben a törökországi, az oroszországi, a belgiumi, a magyarországi stb. merényletek áldozataival, a napi szintű keresztényleszámolások, és a világban zajló értelmetlen háborúk és egyéb káros tényezők áldozataival. Az első kettő kivételével mégsem alakult ki tömeghisztéria és szolidaritáshullám (Je suis-kiírások, francia zászlók stb). Ahogy az adott esetünkben is csak a Népszabadsággal történt ez meg. Nem hagy nyugodni a gondolat: miért? Bármennyire is empatikus természet vagyok, számomra ez durva kettős mércét jelent, ami ellenkezik az én demokratikus, és klasszikus értelemben vett liberális értékrendemmel, és tudatos manipulációt vélek felfedezni mögötte. Természetesen a munkanélkülivé vált újságírókkal ugyanúgy együttérzek, és sajnálattal veszem tudomásul, hogy ismét egy írott sajtótermékkel kevesebb jelenik meg, de az ebből való politikai nyerészkedést el kell, hogy utasítsam.   

Szólj hozzá