2016. nov 02.

Az őstölgy gyomrában, avagy egy mesebeli zselízi történet

írta: Csonka Ákos
Az őstölgy gyomrában, avagy egy mesebeli zselízi történet

KTitkos ajtó az erdő mélyén, mely egy fába vezet? Élő fában emberi építmény? Nem, nem Tolkien valamelyik középföldi fantáziavilágában létezik csak, hanem a Garam mentén is dívott egykoron.

Zselíz 19. századi legattraktívabb nevezetességei közé tartozott az úgynevezett fakastély, melyet egy 7-800 éves tölgy odvában alakítottak ki. A várostól keletre haladva a Garamon túl húzódott (s részben húzódik ma is) a Hosszúlánc dűlő, melynek a szélén, a nagyberki erdőrésznél volt található e különösen érdekes természeti képződmény. Tulajdonképpen nem ritka módon egy grandiózus kocsányos tölgy törzsében természetes odú képződött, melyet valaki kivájt, kialakítva ezzel a fa gyomrában egy kisebb helyiséget, amelyben a korabeli leírások szerint tizenketten is elfértek (sőt egyes források szerint akár tizennyolcan is). A helyiség közepén egy kerekasztal volt, körülötte pedig padok, székek, így nagyon népszerű helynek számított dorbézolásokra, sőt szerelmi légyottokra is, hiszen a városközponthoz nem túl közel, de nem is bejárhatatlan távol esett, alig 2-3 kilométerre, meglehetősen közel Árok-majorhoz.

regi_kepeslapon_foto_hungaricana_hu.jpg

Kép: Kanyuk József 

A mesés helyiséghez hozzáférése a mindenkori grófnak és az erdőkerülőnek volt, ebből kifolyólag főként a grófi család, valamint a főúri vadászatok résztvevői használták. A reteszes tölgyfaajtón kívül egy 40 x 40 centiméteres nyílása volt a szellőztetésre.

A fakastély kialakítását körülbelül a 18. századra datálják, de a legenda szerint már korábban is létezhetett, és maga Mátyás király is megfordult itt börzsönyi vadászatai során. Később nagy valószínűséggel a neves bécsi zeneszerző, Franz Schubert is járt itt az 1818-as és 1824-es féléves itteni tartózkodása idején, bár fennmaradt levelezéseiben és feljegyzéseiben sajnos nem tesz erről említést.

rajz_greauss_j_magyarorszag_varmegyei_es_varosai_bars_varmegye.jpg

Kép: Borovszky Samu: Bars vármegye

De hogy Monarchia-szerte nagy híre volt a mesebeli tölgymatuzsálemnek, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a Borovszky Samu által szerkesztett Magyarország vármegyéi és városai monográfia-sorozat 1903-ban megjelent Bars vármegye című kötete is említést tesz róla: „Zseliz határában egy feltűnő természeti nevezetességet találunk s ez amaz óriási ős tölgyfa, mely fakastélynak is neveztetik. Ezen ősrégi tölgy (quercus pedunculata) Zseliztől ½ órányira, a Garamon túli nagyberki erdőrészlet szélén áll. Kora körülbelül 600 évre tehető s bár már sokat szenvedett, még mindig dús lombozatot s nagy életerőt mutat. Törzsöke, melynek kerülete (3 ½ lábnyi magasságban) 26 láb és 4 hüvelyk, belül üres. Átmérője a föld szinénél 7 láb 7 hüvelyk. Ezen tölgy belső üregét az Eszterházy-család régebben szobává alakította át; középen kerek asztal és ülőpadok állottak. Az asztal romjai s a szobafestés nyomai még ma is láthatók; a padokon 18 ember kényelmesen elférhetett. Most már csak ide tévedt utasok, vadászok és pásztorok használják néha menhelyül az idő viszontagságai ellen.”

Ugyanakkor az 1900-as évek elején ébredező természetvédelmi mozgalom is számon tartotta és Kaán Károly javaslatára az elsők között vették fel a védett fák listájára. A történelmi Magyarország három természeti értékének kategóriájába sorolt fák közül ez volt az egyik.

4_a_kidolt_csoda_foto_darabanth_blog_hu.jpg

Kép: darabont.hu

Pusztulására 1932. május 29-én került sor, amikor egy vihar során kidőlt. Az akkori grófnő, Coudenhove (szül. Breunner) Ernesztína nem engedte, hogy felfűrészeljék azt, mivel elgondolása szerint még a maradványai is érdekesnek számíthatnak.  Két évvel később viszont ismeretlen okokból mégis leégett a fa, egyes vélemények szerint szándékos gyújtogatás áldozata lett, emléke azonban a mai napig elevenen él a helyiek és a környékbeliek körében.

1_kep_pragai_magyar_hirlapban_1932.jpg

 

Szólj hozzá