válogatott írások

2017. január 10. 08:22 - Csonka Ákos

MKP-Híd manifesztum a szatmári béke értelmezésrendszerében

Megtörtént hát a régóta várt magyar-magyar párbeszéd az MKP és a Most-Híd között. A dunaszerdahelyi találkozón delegált tagként vehettem részt, s mint régóta a magyar vonalak rendezésének híve, nagy reményekkel utaztam Csallóköz fővárosába, mégis felemás érzésekkel távoztam onnan. Éreztem bár a találkozó szimbolikus jelentőségét, láttam viszont az egymásra vetülő bizalmatlan tekinteteket is, melyek ilyen kis közösségnél nem egészséges érzelmek.

mti2b-1150x721.jpg

Képmontázs: Csonka Ákos, felhasznált képek: MTI, Somogyi Tibor

Mi tagadás, nagyon mély árkok alakultak ki ez alatt a tíz év alatt, amióta felbomlott a magyar politikai egység a Felvidéken. A legmélyebbek mégis – úgy gondolom – paradox módon akkor képződtek, amikor végre megindult a közeledés egymás felé.

Hogyan lehet ez? Történetesen úgy, hogy a közeledés akkor indult meg, amikor az egyik fél a legalantasabb helyzetbe keveredett. Azokkal lépett kormányra, akik ellen eddig jelképes hadat viselt. Azoknak a hátát fedezi, akik eddig az általuk képviselt közösséget támadták, morzsolták és ellehetetlenítették egészséges fejlődését. Mit ad Isten, alig fél év alatt házuk táján is korrupciós botrányok garmadája, és gyanúsabbnál gyanúsabb ügyletek láttak napvilágot.

A párbeszéd pedig ezért kínosabbá vált, mint valaha. Az összefogásnak ugyanis bár mindenki híve, és az valóban a nép akaratát tükrözi, a közösség ellen elkövetett bűnöknek és a korrupciónak viszont szaga van. Kellemetlen szaga, mely azt is körbelengi, aki csak gyanútlanul beszélget… Önkritika, mulasztásokat és elkövetett bűnöket beismerő vallomástétel nélkül nem lehet őszintén jövőt alapozni. Böjte Csaba testvértől pedig tudhatjuk, hogy a bűnöket nem magyarázni, hanem meggyónni kell.

Hasonló helyzetben lehettek a kurucok is 1711 tavaszán, amikor Károlyi Sándor kelletlen kényszerült manifesztumot kötni a labanc főparancsnok Pálffy Jánossal. A kialakult helyzetben bár mindenki tudta, hogy elkerülhetetlen a kiegyezés, voltak, akiknek igazságérzetük ezt mégsem engedte megemészteni, s személyük gátló tényezőjévé vált a fegyverletételnek. A vezérlő fejedelem, Rákóczi bár kegyelmet kapott, sohasem tudott megbékélni, és inkább emigrációba vonult. Nem úgy, mint III. Károly császár, ki bár szorgalmazója volt a kiegyezésnek, a majtényi síkon való fegyverletétel előtt két héttel a mennyországba emigrált.

Nos, ha a mennyországba emigrációját senkinek sem kívánjuk, de Rodostóba manapság sem ártana egyeseknek elköltözni (mondjuk „Mikes Kelemenestül”), hogy a várt princípium útjából elkerüljenek…

Megjelent: Felvidék.Ma

1 komment

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Fehérlapos 2017.01.11. 17:21:10

nagy reményekkel utaztam Csallóköz fővárosába, mégis felemás érzésekkel távoztam onnan...

Nem értem a cikket: nagy reményekkel utaztál Szerdahelyre... aztán arról elmélkedsz, hogy kivel állt össze a Híd. Ezt csak a találkozó után tudtad meg?
válogatott írások

Tetszett a bejegyzés? Kövesd a blogot!

blog.hu