Kezd célegyenesbe érni a Minority SafePack, azaz a Kisebbségvédelmi csomag aláírásgyűjtésének a kampánya. A kezdeményezés arra irányult, hogy az Európai Unió köteles legyen foglalkozni az egyes nemzetállamok kisebbségeinek védelmével.

Erre a nemzetközi jog adta lehetőséget választották az indítványozók, történetesen összegyűjteni 1 millió aláírást, ami persze még nem garancia semmire, de Brüsszel már nem kerülheti meg a témát és foglalkoznia kell vele. A végső cél pedig az lenne, hogy az Európai Bizottság ne csak amolyan „brüsszelesen” foglalkozzon a témával, akárcsak az uborka görbületével, de kimondottan konkrét intézkedésekkel garantálja a kisebbségi létben élők jogainak védelmét. Egyes nemzetállamoknak ugyanis titkoltan vagy kevésbé, így finoman szólva sem érdeke, hogy a kisebbségek megmaradjanak az országban, sőt gyarapodjanak, jogaik kiszélesedjenek. Európai uniós állampolgárként ugyanakkor szeretnénk hinni, hogy egyenrangú állampolgárok vagyunk, akiket ugyanúgy megilletnek azok a jogok, mint az Európa más tájain élőket.

Sajnos az utóbbi évek brüsszelizmusa számtalan kételyt ébreszthet sokakban ahhoz, hogy csak legyintsenek erre a témára, mondván, úgysem lesz belőle semmi, mivel a belga főváros mintha valami balga bolygón lenne egy távoli galaxisban, ahol a túlzott jólétben ücsörgők a legelemibb alapproblémákat sem értenék.

Mi, magyarok szerves részeként tartozunk Európához, ami szerintem a legjobb kontinens a Földön. Az európai kultúráért pedig megannyiszor a történelem folyamán életünkkel és vérünkkel áldoztunk. Most viszont Európán a sor, hogy kiálljon értünk, védelmezze jogainkat és egyenlő bánásmódban részesítsen. Hiszem és mindannyiunknak hinnünk kell, hogy az Európai Unió igenis egy jó elképzelés, ami tényleg jó célokért alakult ki, csak éppen mindenki számára megfelelővé kell tenni. Rajtunk is áll, hogy tényleg akarunk-e egy jobb Európai Uniót, amiért hajlandók vagyunk tenni, vagy passzivitásba vonulunk, esetleg tönkrevágjuk Schumanék álmait.

A kisebbségügy nem egy újkeletű dolog és még csak nem is a katalánok találták fel a spanyolviaszt. Az 500 millió lelket számláló Európában ma 50 millió az őshonos nemzeti kisebbségek száma. Közéjük tartozunk mi, határon túl élő magyarok is.

A felvidéki magyarság Csehszlovákia mesterséges létrehozásával idén éppen száz esztendeje szorult e kényszerközösségi helyzetbe. Bár a kisebbség szót nem szeretem annyira, mert az egyetemes magyarságot tekintve 12,5 millióan élünk a Kárpát-medencében, ami kicsinek egyáltalán nem tekinthető, főleg nem a Magyarországot körülvevő országok népességének viszonylatában. Államjogi értelemben viszont az egyes határokon túlra rekedt közösségek a többségi nemzettel szemben kisebbségi létben kényszerülnek élni mindennapjaikat. Ez az oka, hogy a határon túli magyarság számaránya vészesen fogyatkozik. Az elmúlt 25 évben eltűnt félmillió honfitársunk. Ez nem tekinthető természetes folyamatnak, sajnos sokkal inkább az erőszakos vagy éppen lappangó asszimilációnak a súlyos következménye.

Megannyi példa igazolja a világban és az EU-ban is, hogy igenis a kisebbségi együttélés működőképes tud lenni úgy, hogy mindkét fél gyarapodását, fejlődését és gazdagodását szolgálja. Így van ez példaértékűen Dél-Tirolban, Finnországban, vagy mondjuk éppen Belgiumban, ahol a flamand és a vallon, az angol, a francia és a német mellett hivatalos nyelvként ott díszeleg minden metrómegállóban, üzlethomlokzaton, hivatalos táblán. Ha Katalóniát különböző okokból nem soroljuk ide (bár nem jelent semmi ördögtől valót), de említhetjük Skóciát, Korzikát, Baszkföldet, Flandriát, a Feröer-szigeteket vagy éppen Lombardiát és Venetót. Egyikre sem lehetne különösebben ráfogni, hogy bármennyire is veszélyeztetnék az államuk integritását. Sőt! Az EU részeiként hozzájárulnak annak stabilitásához, sokszínűségéhez, hiszen a jogbiztonságban élők elégedettek és nem akarnak zúgolódni. A békés élet mindenki számára vonzó. A fenti példák mind ezt igazolják. De gondolhatunk a skótokra is, akik a brexit ellenére is ragaszkodnak ahhoz, hogy az EU részesei maradhassanak.

Amennyiben az aláírást gyűjtő kezdeményezés sikerrel jár, áprilisig összegyűlik az egymillió aláírás és az Európai Unió az Európai Bizottsággal egyetemben elfogadja azt, akkor esély nyílik arra, hogy irányelvként jelölje ki az egyes tagállamai számára a kisebbségek jogainak szabályozását, ezáltal nagyobb teret kaphatnak a nyelvi, kulturális és érdekérvényesítési hatáskörök.

Hogy pontosan mik is ezek?

A nemzetiségi oktatás módszertanának saját igényre szabása; a régiók gazdasági fejlődése, felzárkóztatása; kulturális, nyelvhasználati és részben gazdasági önrendelkezés.

A Minority SafePack névre hallgató kisebbségvédelmi kezdeményezést elektronikusan és hagyományosan papíron is alá lehet írni. Felvidéken vagy egy tucat szervezet kapcsolódott be ennek gyűjtésébe, így aki fizikailag szeretné, az az aktivistáknál megteheti. Aki otthonról, online tenné, annak pedig csupán pár kattintást kell tennie ezért a www.jogaink.sk oldalon.

Nem szabad kishitűnek lennünk és önsorsrontóan elfogadni „az itt élünk, ezt kell szeretni” beidegződést. Rajtunk múlik, hogy vagyunk-e annyira öntudatosak, hogy a jövőnk érdekében képesek vagyunk cselekedni, párttól, világnézettől, bőrszíntől vagy vallástól függetlenül. Az igazi kérdés, hogy vajon egy ilyen témában tudunk-e közösségként viselkedni és kiállni egymásért, magunkért?!