Egy elfelejtett zselízi jótevő – Santhó Károly
Kétszáz éve, 1818. január 28-én született Zselízen Santhó Károly kano¬nok. Ősi magyar nemes család gyermeke. Szülei Santhó Ferenc és Csóka Terézia. Elemi és gimnáziumi iskoláit Esztergomban, a bölcsészetet és teológiát 1835-tól Nagyszombatban, az enciklopédiai tanfolyamot az esztergomi presbitériumban végezte. 1842. július 23-án szentelték pappá. Négy évig kaplán volt Lekéren. 1846-ban a Religio és Nevelés egyházi folyóirat szerkesztóségébe hívták. Itt leginkább a Literaturai Lapok (a Religio melléklapja) szerkesztésével és a magyar, latin, német, olasz és francia munkák ismertetésével foglalkozott. Megtanult csaknem minden európai művelt nyelvet.
Jelentősebb művei: Mi üdvösebb: Hinni vagy nem hinni? (1846), Néhány szó a fejedelmi placetumokról (1847)
Később a magyarországi katolikusok legrégibb irodalmi intézetének, a Szent István Társulatnak a titkára lett. Az intézmény kiadványai a nép szellemi szükségletének kielégítésére irányultak, és a társulat ezért indította meg a Katolikus Néplapot is. 1869-ben a púspöki kar a társulatra ruházta a katolikus iskolák tankönyveinek kiadási jogát.
Feljegyzések őrzik Santhó Károly 1848—1849-es tevékenységét is. 1849. január elején, amikor Mailáth György országbíró, gróf Mailáth Antal exkanczellár, gróf Batthyány Lajos miniszterelnök, Deák Ferencz és Lonovics József egri érsek, mint az országgyűlés által kiküldött békekövetség, Bicskére, az osztrák táborba mentek, Santhó is elkísérte az érseket, de Windischgrátz a békekövetségi tagokkal együtt fogságba vetette őket. Innen mint ártatlan csakhamar kiszabadult. Megromlott egészségi állapotára való tekintettel a Szent István Társulat titkári állásáról lemondott. 1850-ben kaplán lett Tardoskedden és 1851-ben Pest-belvárosában, ahol 13 évig műküdött. 1864-ben pozsonyi Emericanum rektorhelyettese és lelkiigazgatója, egyszersmind a királyi jogakadémia hitszónokává nevezték ki. Később nagyszombati szentszéki ülnök, esztergomi tiszteletbeli kanonok, majd 1888. február 12-én pozsonyi valóságos kanonok lett. Pozsony¬ban halt meg 1906. október 21-én.
A pozsonyi társaskáptalan jeles tagja, a magyar nemzeti ügynek ez a lelkes támogatója volt. Áldozópapságának hatvanadik évfordulója alkalmából prelátus (prépost) címmel tüntették ki. E jeles alkalomra meleghangú levelet kapott Balatonfüredről a hercegprimástól, melyben örömét fejezi ki, hogy javaslatára megkapta a pápától a prelátusi címet, egyúttal szerencsét kíván az uj méltóságos urnák.
Santhó Károly kanonok zselízi jótevó volt. Önzetlenül támogatta a népiskolát. A Római Katolikus Népiskola krónikájában megtalálhatók azok a bejegyzések, amelyek az iskola építkezési költségeinek kifizetéséról szólnak, így az 1879-ben újraépúlt iskolaház 445 forintnyi adósságát és kamatát Santhó Károly fizette ki. 1886-ban épúlt a második tanterem, melynek építési költségeihez 1764 forinttal járult hozzá. Erről a következő bejegyzés található: „E nehéz helyzetben ismét Santhó Károly szemináriumi elöljáró segített, aki mint Zselíz szőlöttje az összes e címen felmerülő költséget elvállalta. A hitközség 1886. április 16-án ünnepélyes közgyűlésen mondott köszönetet ezért."
1903-ban fejeződött be a katolikus népiskola harmadik tantermének építése, amelynek az összes költséget - 6670 koronát - Santhó Károly egyenlítette ki.
Még egy feljegyzést adunk közre a népiskola krónikájából, amely személyére vonatkozik: „Az iskola részére Santhó Károly kanonok úr 2000 koróna értékú kötvényt és 4000 korona alapítványt hagyott, mely utóbbi összeg a háború alatt hadikolcsönbe helyeztetett el, majd pedig legutóbb (1922. szeptember 30.) IV. csehszlovák államkötvénnyé konvertáltatott." Az alapítvány kamataiból minden iskolaévben megjutalmazták a katolikus népiskola legszegényebb tanulóit.
A zselíziek előtt kevésbé ismert személyiségról szóltunk. Bizonyára megérdemelne több figyelmet. Mint az alapiskola volt igazgató-tanítója (42 évig) az illetékesek figyelmébe ajánlom, talán Santhó Károly nevét felvehetné a zselízi magyar alapiskola.
Nyustyin Ferenc
Zabudnutý želiezovský dobrodinec – Károly Santhó
Pred 200 rokmi, 28. januára 1818 sa v Želiezovciach narodil kanonik Károly Santhó. Narodil sa v starodávnej uhorskej šľachtickej rodine. Jeho rodičmi boli Ferenc Santhó a Terézia Csóka. Základnú školu a gymnázium navštevoval v Ostrihome, filozofiu a teológiu študoval od r. 1835 v Trnave, enciklopedický kurz navštevovala v ostrihomskom presbitériu. Za kňaza bol vysvätený 23. júla 1842. Štyri roky pôsobil v Čajakove ako kaplán. V r. 1846 mu bola ponúknutá práca v redakcii cirkevnom časopise Religio és Nevelés (Religio a výchova). Tu sa venoval najmä redigovaniu Literaturai Lapok (Literárne listy, príloha Religia) a anotáciám maďarských, latinských, nemeckých, talianskych a francúzskych textov. Neskôr sa stal tajomníkom Spoločnosti Svätého Štefana, najstaršieho katolíckeho literárneho inštitútu Uhorska. Publikácie inštitútu mali za cieľ uspokojovanie duchovných potrieb ľudu, preto inštitút začal vydávať aj Katolícke ľudové listy. Zbor biskupov v r. 1869 prenechal inštitútu aj právo vydávania učebníc pre katolícke školy.
V záznamoch sa zachovala aj činnosť Károlya Santhóa v rokoch 1848-49. V januári 1849 sprevádzal egerského biskupa Józsefa Lenovicsa do rakúskeho tábora v Bicske, kde spolu s ďalšími členmi mierovej misie padol do zajatia. Ako nevinný sa skoro vyslobodil. Vzhľadom na zhoršený zdravotný stav sa zriekol postu tajomníka Spoločnosti svätého Štefana. V r. 1850 sa stal kaplánom v Tvrdo-šovciach, o rok neskôr v Pešti, kde pôsobil 13 rokov. V r. 1864 ho vymenovali za kazateľa kráľovskej akadémie práv v Bratislave. Ne-
skôr bol prísediacim svätej stolice v Trnave, čestným kanonikom v Ostrihome a 12. februára 1888 sa reálne stal kanonikom. Zomrel 21. októbra 1906.
Kanonik Károly Santhó bol želiezovským dobrodincom. Nezištne podporoval ľudovú školu. V kronike Rímsko-katolíckej ľudovej školy nájdeme záznamy o uhradení výdavkov na výstavbu. Dlh vo výške 445 forintov za novopostavený školský dom v r. 1879 a je¬ho úroky zaplatil Károly Santhó. V r. 1886 bola postavená druhá telocvičňa, na výdavkoch ktorej sa podieľal sumou 1764 forintov.
V zázname sa píše: „V ťažkej situácii pomohol opäť seminárny prednosta Károly Santhó, ktorý ako želiezovský rodák uhradil všetky náklady v tejto oblasti. Náboženská obec sa mu za to poďakovala na slávnostnej schôdzi 16. apríla 1886."
V roku 1903 bola ukončená výstavba tretej telocvične, ktorej všetky výdavky vo výške 6670 korún uhradil Károly Santhó.
Zo školskej kroniky uverejňujeme ďalší úryvok, týkajúci sa jeho osoby: „Pán kanonika Károly Santhó zanechal škole dlhopis v hodnote 2000 korún a nadáciu 4000 korún a posledne menovanú sumu umiestnil do vojnovej pôžičky, ktorá bola nedávno (30. septembra 1922) prékonvertovaná do IV. československého štátneho dlhopisu." Zmienili sme sa o osobe Želiezovčanom viac-menej známej. Určite by si zaslúžila viac pozornosti. Ako riaditeľ a učiteľ základnej školy (42 rokov) kompetentným navrhujem zvážiť, či by maďarská základná škola nemohla prijať meno Károlya Santhóa.
Ferenc Nyust
