2013. okt 17.

Erdély történelmi esélye

írta: Csonka Ákos
Erdély történelmi esélye

Figyelemre méltó vírusvideók és képek árasztották el az internetet a hetekben Erdély autonómiáját illetően. Ez is része annak a jól felépített, professzionális kampánynak, melyet az Erdélyi Magyar Néppárt indított a Bálványosi Intézettel nemrégiben. Mindez a helyi, a Kárpát-medencei és lényegében az egész világ közvéleményének figyelemfelkeltését szolgálják (nagyon bölcsen az anyagok magyarul, románul és világnyelveken is elérhetők). Már a honlap indulásakor is konstatálhattuk, hogy egy vérprofi, komoly anyaggal álltak elő annak kiötlői. Érvek, tények, statisztikák, fiatalos, lendületes kivitelezés és jól követhető logikai menet mentén mutatják be Erdélyt, valamint a régió múltbéli és jelenlegi helyzetét. Konklúziót állítva, miért is fontos nemcsak a helyi magyarságnak, németségnek és románságnak, de a Kárpát-medencének és Európának is Románia efféle föderalizálása.

A videó:

http://www.youtube.com/watch?v=1M4FhIjtCKs

Ez mind szép és jó, de az már más lapra tartozik, hogy mi innen Dél-Szlovákióból (na, jó csak vicc volt :P ) Felvidékről kerek szemmel pislogunk ilyen láttán. De ez a történet sem olyan egyszerű, mint amilyennek első ránézésre tűnik. Ne gondoljuk, hogy a románok olyan fene nagy demokraták és tapsikolnak ehhez a tervhez. Mindinkább csupa jóindulatból biztosítanak az ügyhöz kellő árnyalatot, helyi és kormányzati szinten egyaránt.

Erdely-620x325.jpg

Bár jóhiszen akadnak Erdély autonómiájának román támogatói is, ennek ellenére egy klasszikus romantikus-nacionalizmussal átfűtött nemzetállami törekvései teljében lévő országról beszélünk, aki most érte el története során eddigi legnagyobb, horribile dictu legvirágzóbb állapotát (még leírni is megdöbbentő és groteszk, de valahogy így van). Így a tokkal vonóval cirka másfél millió magyarnak nagyjából 6 millió románt kellene meggyőznie az önszerveződés szükségességéről, kiknek elődei erről a mai formáról álmodoztak hosszú századokon át.

Bár azt egyre többen fedezik fel, hogy büszke román öntudattal csupán nem lehet jóllakni, az országban pedig finoman fogalmazva sem mennek jól a dolgok. Hiszen Bukarest fordított irányú köldökzsinórral élősködik mostoha gyermekén, Havasalföld és Moldva előnyére fordítva azt. Ámde mielőtt mélyebb illúzióba ringatnánk magunkat az igazság tömjénfüstjében ne feledkezzünk el, a sokkal kisebb, sokkal homogénebb és sokkal elszigetelhetőbb Székelyföldről sem, akinek legalább ekkora „hallgass!” van parancsolva a témát illetően.

Ezenkívül ott van az általunk is jól ismert politikai megoszlás, RMDSZ kontra Néppárt felállásban ugyebár (sőt, a Magyar Polgári Párt is létezik még papíron). Bár azért a felvidéki viszonyokhoz véletlenül sem hasonlítható az ottani helyzet, hisz mindkét-három párt nemzetileg erősen elkötelezett szerepben van, és mind fel meri vállalni az autonómia ügyét, őméltósága, Lex Romania nagy bánatára.

Mindenesetre dicsérendő, s részünkről sajnos irigylésre méltó, hogy déli ’rommagy’(akože szlovmagy :P) honfitársaink, nem most keresgélik identitásukat, nem most akarják újradefiniálni mivoltukat (egyenesen szégyellek mesélni erdélyi barátaimnak parlamenti pártunk nemzetstratégiai víziójáról, mert körberöhögnek, egy helyben toporgásunk miatt). Ők egységfrontba állva tudnak felsorakozni, ellentéteiket félretéve, céljaik megvalósításáért (hiába sértődünk meg, ha identitásunk mértékét feszegeti bárki is, tartásban látótávolságban sem vagyunk az erdélyi magyaroktól). Ők felvállalják akkor is, ha a cél elérése már-már mission inpossible-nek is tűnik.

De láttunk már rá példát a történelemben, hogy egy aktuális helyzet teremtette meg valamire a történelmi esélyt – nézzük csak meg Szlovákia, illetve Csehszlovákia keletkezésének körülményeit például. Tehát a célok elérése, csakis úgy valósulhat meg, ha képesek vagyunk helyzetet és esélyt teremteni, nem pedig késedelmes reakciókkal kullogni az események után. Több fronton igyekezve meggyőzni a nemzetközi közvéleményt és formálni azt igazságunk elismeréséért.  Erre az esélyre pedig Erdélyország tökéletesen fel van készülve, tudomásunk szerint 16! - értsd tizenhat - autonómiatervezet látott napvilágot az évek során. Ehhez képest a mi felvidéki dokumentumunk, még mindig Colombo feleségének farzsebében lapul.

Ezért is lenne igazán fontos tudatosítani nálunk is mindenkinek, azt a szakállás klisét, miszerint mindig, mindenkorban csakis egységben lehet eredményt elérni. Gőgös arcoskodásból nem lehet csodákat várni, és végre a kicsinyes politikai rivalizálásokon túllépve kézzel fogható tettekkel kéne bizonyítani cselekvő és életképességünket. Felsorakozva Európa azon nemzetei közé, kik saját kezükbe véve sorsukat képesek akaratukat érvényre juttatni, ezzel jelezésértékűen kifejezni természetes életösztönünket és megmaradási szándékunkat.

 Ebben az anyagban tapasztalt profizmussal és céltökéltésggel pedig legközelebb az MKP autonómia-tervezetében szeretnénk újratalálkozni, ami végre nem ködös víziókat és zsákutcába vezető pótcselekvéseket vázol fel, hanem kijelöli közösségünk bejárandó útvonalát és elérendő céljait. 

A témához kapcsolódik, hogy október 27-én lesz a Székelyek Nagy Menetelése demonstráció is, amibe nagyságrendileg 150 ezer ember bekapcsolódását várják, mintegy 50 kilométeres élőláncot alkotva. Előrejelzések szerint pedig Felvidéken is megvalósulnak majd szimpátiatüntetések aznap. Portálunk ezúton kíván mindnyájuknak sok sikert és eredményt, s egyúttal fejezzük ki reményünket, hogy hasonló egyszer nálunk is megvalósulhat.

Csonka Ákos

Az írás megjelent a Körkép.sk blogportálon. A cikk teljes egészben elolvasható itt:

http://korkep.sk/cikkek/kulugyek/2013/10/09/erdely-tortenelmi-eselye

Szólj hozzá