2015. már 12.

Amikor előbújik a mélyből a történelem - avagy volt egyszer egy Ernesztina-híd Zselízen

írta: Csonka Ákos
Amikor előbújik a mélyből a történelem - avagy volt egyszer egy Ernesztina-híd Zselízen

Kétturbinás vízerőművet építenek Zselízen (3920 kW összteljesítményűt), ami jócskán megosztja, sőt inkább megbotránkoztatja a város lakosait. Egyrészt utat ad a fejlődésnek, zöld energiát fog termelni, ami a közvilágítás terén előnyökkel jár a városnak és munkahelyeket is teremt. Másrészt viszont óriási pusztítással jár a festői környezetű Garam tájékán.

Igaz, a beruházó vállalta, hogy sétányt épít ki a Garam partján, a kivágott fákat pedig pótolja, de mindez sovány vigasz a szűz természet szerelmeseinek.

16321_1542927709309366_4111656437106671964_n

Pusztítás a fejlődés ára? Fotó: Sloboda Sándor

A természet megbolygatása mellett a régi gátat is szétszedték, amit még a szocializmus éveiben építettek, amikor szabályozták a folyót. Erre a gátra ( pontosabban zúgóra) már akkor is azért volt szükség, hogy a szabályozással a sodrás ne gyorsuljon fel annyira, hogy a víz hamar leszaladhasson, lecsökkentve ezzel a folyó vízszintjét, vele együtt a talajvizet és a kutak vízhozamát.

“Oda lett a Garamunk!”

Erre most sor került. A vízszint több mint 1,5 métert esett. Az így is fáktól foghíjas táj ezáltal még groteszkebb látványt nyújt, mint valaha. “Oda lett a Garamunk!” – sóhajtottak sokan. A szomorú természeti pusztulással viszont nemvárt módon a történelem bújt elő a mélyből.

Hajdan, még a régi időkben más hídja volt a városkának. Egy vashíd, mely az Ernesztina nevet viselte, a kastély és a grófi uradalom utolsó birtokosa után (Coudenhove -született Breuner- Ernesztina -1861-1945).

Ernesztína-híd montázs

A szerző montázsa. Felhasznált képek: SS, PP

1945-ben a világháború végóráiban az a „megtiszteltetés” érte a vidéket, hogy 3 hónapra itt állt meg a front. A sokat szenvedett város ezzel háborús övezetté vált, aminek hamar meg is lett a következménye. A hidat a visszavonuló németek 1945. március 26-én felrobbantották, ahogy a stratégiailag fontos magas objektumokat, templomokat, pl. a művészettörténetileg pótolhatatlan, több mint 700 éves Szent Jakab-templom tornyát és vele a templom nagy részét. A katonák beköltöztek a lakossághoz, s a télvíz és háború idején amúgy is szűkös élelmezést még a kelletlen vendégeknek is biztosítani kellett. Ám ekkor még senki sem sejthette, hogy mindez semmiség ahhoz képest, ami a keletről ékező megszállóktól – hoppardon, felszabadítóktól – fog kelleni elviselni.

Olvasd tovább - See more at: http://korkep.sk/cikkek/kultura/2015/03/10/amikor-elobujik-a-melybol-a-tortenelem-avagy-volt-egyszer-egy-ernesztina-hid-zselizen#sthash.zjSCe9Sn.dpuf

Szólj hozzá