Egy régi álmom, célkitűzésem vált ma valóra, amit még egy lábtörés sem akadályozhatott meg! Fischer-Colbrie Ágostonról sajnálatos módon csak egyetemi történelemtudományi tanulmányaim során hallottam először, és meglepve tapasztaltam, hogy e jeles személy bizony kis városomban látta meg a napvilágot. Ekkor döntöttem el, hogy történészként, lokálpatriótaként, magyarként és keresztényként kötelességem, hogy valamilyen formában emléket állítsak/állítsunk számára.

Sokáig ez nem tűnt egy egyszerű feladatnak, hiszen egy méltó emlékmű nem olcsó dolog, de hosszas kutakodás után végül sikerült megtalálni a megfelelő forrásokat, és a segítőkész tenniakarókat. Hála Istennek a kezdeményezés mellé állt a város vezetése és az egyház is, ami nélkül bizony nem jöhetett volna létre az emlékmű, ahogy a műalkotás kivitelezője nélkül, a keszthelyi Túri Török Tibor nélkül sem, aki valóban csodás munkával ajándékozott meg minket! De meg kell említenem a budapesti Nemzetstratégiai Kutatóintézetet és Molnár György igazgató urat, akin keresztül sikerült kapcsolatba kerülni a művész úrral. Nem utolsó sorban pedig a hazaiakat, Tóth Gyula kőfaragómester urat is óriási köszönet illeti, aki a helyi értékek elkötelezett híveként ilyen impozáns talapzatot készített a szobornak, valamint Juhász András polgármester- és Nagy Géza alpolgármester úrnak, és az egész városvezetésnek, akiknek segítsége által a környezet is méltó lett az aszkéta életű püspökhöz.
Úgy gondolom, hogy Fischer-Colbrie mindnyájunk előtt példaképként állhat, hiszen korát megelőző szellemiséggel rendelkezett, de könnyen lehet, hogy a mai kort is megelőzte. Mától a Szent Jakab-plébániatemplom előtt hirdeti ország-világnak, hogy van kire büszkének lennünk!