Halálának 100. évfordulóján emlékeztünk meg városunk jeles szülöttiéről, Kherndl Antalról. Zselízen született 1842. május 10-én, és Budapesten halt meg 1919. október 7-én. Neves mérnök, műegyetemi tanár, a magyar tudományos technika jeles úttörői közé tartozott.

Középiskolai tanulmányait a budai főreáliskolában végezte, itt érettségizett 1859-ben. Ezután egy évig a budai műegyetemek volt hallgatója. Tanulmányait Karlsruhéban folytatta a gépészmérnöki karon (1860-1862), majd a zürichi mérnöki karán szerzett oklevelet 1864-ben. Utána fél évet a zürichi műegyetemen töltött, Carl Culmann professzor, a grafosztatika (grafikus eljárási módszer az építmények egyensúlyát meghatározó erők megállapítására) megalapítója maga mellé vette munkatársul. Culmann döntő hatással volt a fiatal Kherndl Antalra, megszabta tudományos munkásága irányvonalát.

Kezdő mérnökként 1865-ben, Badenben az államvasutak szolgálatába lépett, részt vett a heidelberg-heilbronni vasút előmunkálataiban, vashidak tervezésével és költségvetéseivel foglalkozott. 1866 nyarán Zürich város műszaki hivatalába lépett, ahol Bürkli-Zigler vezetése alatt a város számára építendő új útvezeték és csatornázás tervezésével volt elfoglalva.

Hazatérése után, 25 éves korában, 1867-ben kinevezték a budai műegyetem tanárává. Ebben a minősítésében az út- és vízépítéstant tanította. 1869-től hídépítéstant és grafosztatikát is oktatta. 1874-1877-es években a mérnöki és építési kar dékánja volt.

A Magyar Tudományos Akadémia 1884-ben levelező, majd 1898-ban rendes tagjai sorába választotta. Egyik alapító tagja, majd 1868-69-ben főtitkára volt az 1867-ben életre hívott Magyar Mérnök- és Építész Egyletnek. Az egylet közlönyében jelent meg legtöbb tanulmánya. Állandó tagja volt a szakminisztériumokban működő műszaki tanácsadó testületeknek, több szakmai díjat kapott. 1914-ben vonult nyugdíjba.

Tudományos munkásságának gerincét a grafosztatika, azaz a statikai feladatok geometriai úton történő tárgyalásának hazai meghonosítása – Culmann nyomán – és a hídépítés elméletének kidolgozása képezi. Fő művének, a Tartók grafosztatikájának csak első kötete jelent meg, a kötet kéziratát is elkészítette, de halála megakadályozta megjelenését. Kutatásainak középpontjában a deformációelmélet és a statikailag határozatlan tartók elmélete állt, az ívtartók és a függőhidak merevítő gerendamegoldásai foglalkozatták. Nem szakadt el azonban a gyakorlattól sem. Bár professzorsága idején nem vállalt tervező munkát, a budapesti Duna-hidak építésében az ő szava döntő súllyal bírt. Az Erzsébet-híd tervezéséhez az ő merevített lánctartókra vonatkozó elmélete szolgáltatta a méretezés alapjait. A hídépítés elmélete terén elért kutatási eredményei új irányt mutattak a statikailag határozatlan reakciójú tartók problémáinak megoldására. A grafoszsztatikában úttörő elméleti megállapításaival elnyerte 1897-ben az MTA Marczibányi-díját, 1905-ben a Mérnök Egylet aranyérmét és 1910-ben az MTA nagydíját.

Kherndl Antal síremléke Budapesten, a Farkasréti temetőben van, amelyet 1929. november 3-án avattak fel. Az avató-beszédet Czakó Adolf műegyetemi tanár tartotta. Íme egy részlet a kegyeletes megemlékezésből: „Tíz esztendeje már, hogy Kherndl Antalt sírba tettük. Tíz nehéz esztendő akadályaitól késleltetve, végre teljesíthettük kegyeletes kötelességünket: maradandó emlék áll sírhantja fölött, hogy hirdesse a magyar mérnökség örök háláját, valamint azokat a nagy igazságokat, melyek Kherndl életéből tanulságul az utókornak szólnak.”

A sírkő felirata is ezekre mutat e szavakkal: "Élete munkája, nemes lelkülete örök példaadás!"

Városunk méltóan őrzi a híres mérnök és tanár Kherndl Antal, Zselíz szülöttjének emlékét, hiszen utcát neveztünk el róla, és a főtéren áll mellszobra. A jövőben megérdemelné, hogy egy zselízi híd is viselje nevét.

Tudományos munkái:

• A sztatikailag határozatlan reakciójú tartók elmélete (Magyar Mérnök- és Építész Egylet Közlönye, 1883 - 84)
• A lánchidak merevítő tartóinak grafikai elmélete (Ért. a Matem. Tud. Köréből. Ak.-i székfoglaló, 1891)
• A többtámaszú gerendák és a többnyílású függőhidak merevítő gerendáinak grafikai elmélete (Magyar Mérnök- és Építész Egylet Közlönye, 1895; 1897-ben Marczibányi díjjal tüntették ki ezt.)
• A többtámaszú ívek és merev függőtartók grafikai elméletéről (Magyar Mérnök- és Építész Egylet Közlönye 1897)
• A tartók grafosztatikája (I. Bp., 1893 — 1903)
• A sztatikailag határozatlan reakciójú csuklós tartók grafikai elmélete (Magyar Mérnök- és Építész Egylet Közlönye 1904. Az MTA 1910-ben nagydíjával tüntette ki e munkát.)
• A többnyílású merevítőgerendás függőhidak grafikai elmélete (Magyar Mérnök- és Építész Egylet Közlönye 1908)

Munkásságának szakirodalmi feldolgozása:

• Fáber Miklós: Khenrdl Antal (Mélyépítéstud. Szle, 1955. 11. sz.)
• Mihailich Győző: A XIX. és XX. századbeli magyar hídépítés története (Bp., 1960)
• Magyar műszaki alkotók (Bp., 1964)

Feldolgozta: Nyustyin Ferenc, Csonka Ákos