Népek harcának zajló tengere - értünk is menetelnek a székelyek
Vasárnap tartják a Székelyek Nagy Menetelését. A Brassót Bákóval összekötő 11-es országút székelyföldi szakaszán Kököstől-Bereckig 15 pontból indulnak el székely zászlós menetoszlopok a szomszédos települések felé, amelyek – egymással szembetalálkozván – több mint ötven kilométeres összefüggő láncot alakítanak ki. Az eddigi legnagyobbra tervezett székelyföldi tiltakozó megmozduláson a romániai közigazgatási átalakítás ellen és a területi autonómia létrehozása mellett tüntetnek. Főszervezője a 10 éves Székely Nemzeti Tanács, de reprezentálja magát szinte az összes erdélyi politikai és civil szervezet is, példaértékű összefogásként. Hiszen ha világosak a célkitűzések, az ellen nem lehet apella senki részéről. Mindazonáltal élénk mozgolódás mutatkozik messze Székelyföld, de még Erdély határain is túlmenően. Elsősorban a Kárpát-medence magyarsága szervez szerte szimpátiatüntetéseket, de az ’emigrációban’ élők is megmozdulásokat ígérnek, legfőképpen nyugaton. Nem véletlenül hát, a köztévé is élőben közvetít az eseményről. Szó se róla, látszik, hogy fontos ügy kapcsán egységet tud még mutatni ez a nép. Dicséretes, gyakrabban is lehetne praktizálni.
Hiszen érezhető, Európa mozgásba lendült. A nemzetállamok csillaga messze leáldozóban már. Nyugat-Európában ezt már észrevették, a kontinens keleti felére viszont, megszokott módon, később jutnak el a bizonyos dolgok. Európa jövője egyre világosabban látszik, hogy a regionalizmusban rejlik. Jó pár példa kínálkozik, hogy a kisebbségek önrendelkezése és regionális boldogulása nem az ördögtől való dolog, mindinkább működőképes mechanizmus. Az egy síkon gondolkodók az autonómiát viszont még mindig szuverenitás vagy integritás elleni támadásnak vélik. Pedig ez a féle közigazgatási forma egy abszolút demokratikus eljárás, persze csak felvilágosult közegben.
Tudják ezt a székelyek is, akik a lehető legszilárdabban határozták el, hogy valóra váltják álmukat és saját kezükbe veszik végre sorsukat. Mivel jól tudják, hogy egzisztenciájukat fenyegető veszélyek ellen ezzel lehet a leghatékonyabban védekezni, ahogy tudják azt is, hogy ez a fajta küzdés még jobban egybekovácsolja közösségüket, erősíti egybetartozásuk élményét. Pedig a székely identitásra eddig sem lehetett egy fél panasz sem, jó szokásukon ejsze, eztán sem kívánnak változtatni. Nem véletlenül, mivel nagy hírű furfangosságukkal, még az előtt igyekeznek orvosolni a problémákat, minthogy azok bekövetkezhetnének. Büszkék értékeikre, ápolják is azt bőszen, saját magukkal foglalkoznak a globalizációs sémák majmolása helyett, és nem utolsó sorban bármilyen csapás ellenére is kitartanak szülőföldjük mellett. Tudatosan élik mindennapjaikat, támogatják régiójuk termékeit, terményeit – lásd pl. Góbé termékek. Használják népviseletüket, ápolják kultúrájukat, s tisztelik Istenüket.
Ugyanakkor velük ellentétben a Kárpát-hon más tájain sokszor még a probléma keletkezése után sem akarják figyelembe venni. Mi több elbagatellizálással rá is segítik annak terjedését. Rengeteg tanulnivalónk lenne tőlük, az szent. Nekünk, felvidékieknek meg pláne, akik víziók és illúziók hajszolásával vagyunk elfoglalva, önmagunk és identitásunk keresgélése közepette, ahelyett, hogy világosan látható jó példákat követnénk. Ennél a pontnál kérem ne legyintsünk elkeseredetten, hogy esélytelen egyik vagy másik ügy. Azt már megtanította mindenkivel az élet, hogy nincs ingyen leves, és a sült galamb sem fog röpködni, csak úgy. Tettekre és tényleges cselekvésre van szükség, ahogy Csíksomlyón, Marosvásárhelyen például. A székelyek vállalták ezt az utat, és tudják, hogy korántsem csillagösvény ez az út, de önmagukért, jövőjükért be kell azt járni. A monumentális tüntetésbe előreláthatólag mintegy 200 ezren kapcsolódnak be, ehhez adódik továbbá az össz-Kárpát-medencei szolidaritás-vállalások sora. Ennek ellenére könnyelműség lenne azt hinni, hogy ettől Bukarest majd jól megszeppen. Fantasztikus tett, de ez csak egy stációja annak a székely keresztútnak, ami még előttük áll. Száz meg száz ilyenre lesz szükség, hogy kellő belső és nemzetközi nyomás nehezedjen Romániára, míg beadja derekát. Ámde még ez sem garancia semmire, harcolni, küzdeni érte viszont mindannyiunk kötelessége. Kiállni mellettük itt Felvidéken, Kárpátalján, Délvidéken vagy akár a Berlinben, Torontóban, Sydneyben és mindenütt, ahol csak magyarok és nem magyarok élnek. Tolmácsolni a nagyvilágnak, hiszen lehet ma mi állunk ki értük, holnap már ők értünk.
Felvidéken a Via Nova ICs szervez szimpátiatüntetést Pozsonyban az Európai Unió Háza előtt, valamint hozzájuk hasonlóan a Diákhálózat és a Magyar Ifjúsági Közösség is szolidaritást vállal. Az ország más pontjain pedig az MKP szervez kisebb-nagyobb megmozdulásokat, biztosítván, hogy mindenki saját szülőföldjéről tanúsíthasson kiállást az üggyel kapcsolatban.
E sorok írója bizton reméli, hogy hamarosan Felvidék autonómiájának ügyében is előrelépés lesz tapasztalható, és csakhamar hasonló volumenű megmozdulás fog megvalósulni ennek kapcsán is.
Csonka Ákos
Az írás megjelent a Körkép.sk blogportálon. Teljes egészében itt olvasható:
