2013. nov 28.

Mi lesz veled, Európa?

írta: Csonka Ákos
Mi lesz veled, Európa?

Bár bizonyított tény, hogy az első ember a Földön nem Európában jelent meg, és a civilizált társadalmi forma nem kontinensünkön ütötte fel először a fejét, Európát mégis a kulturális világ bölcsőjének szokás emlegetni. Az emberiség sikersztorija ugyan nem itt vette kezdetét, a leglátványosabb, legpazarabb nagyjelenetei viszont kétséget kizáróan itt zajlottak. Görögország itt alapozta meg a jogállamiság amorf alapjait, Róma itt kápráztatott el mindenkit, itt küzdtek honért gallok hős fiai, és itt kószálták be a földet megannyi népek milliói. Mégis, ez a káprázatos, ámde elvadult világ nem lenne az ami, egy Jézus nevű férfi s a követői munkája nélkül, akik egy teljesen új vallást hoztak létre. Ez a vallás gyorsabban terjedt mint a futótűz, térdre kényszerítette a római panteont, mindezt szolidan, csendben, alig észrevehetetlenül, ám annál hatásosabban. Egy új világvallás alakult: a kereszténység. A szeretet erejével megmutatta, hogy lehet élni másképpen is.Mivel dogmatikus szimbóluma beleivódott és eggyé vált a kultúra fogalmával, és szilárdan megalapozta mai értelemben vett értékrendünk korpuszát, méltán tekinthetünk rá mindmáig, mint szellemi irányvonalunkra. Arra az irányvonalra, ami sok-sok éven át vitte előre, és terelte a fejlődés útjára minduntalan világunkat.

20130802-megtalalhattak-jezus-keresztjenek-egy-darabjat14.jpg

Ámde a 21. század álomba ébredt embere, mintha feledné gyökereit, kamaszkori gőggel rohan saját feje után a végtelenbe, és idegeníti el közönyével magát Teremtőjétől. A felvilágosultnak hitt eszmevilág és annak velejárója, a korlátlan szabadságvágy és a kielégíthetetlen kommersz-mohóság pedig egyre jobban sodorja társadalmunkat újfent Sodoma és Gomora sorsára. A legelkeserítőbb, hogy mindehhez pedig legfelsőbb szinten, intézményesített formában az Európai Unió is hallgatólagos, vagy éppen igen is jól hallható beleegyezését adja. Sajnos sokszor tapasztalható, hogy az üzlet mindenek feletti mámora különösebb probléma nélkül felülírja az elvek kódexét.

Hiszen Mára már eljutottunk arra a szintre, hogy  ebben az individuum- és javakorientált világban az igazi értékek nem számítanak: emberek igényt tartanak ruhákra, cipőkre, a legkorszerűbb elektromos készülékekre, a legújabb mobilra, kocsira, lakáskölcsönre, hitelre – egyszóval mindenre, csak a hitre nem. Arra a hitre, ami alapjaiban határozta meg korábban létüket. Az ateizmus és a libertinizmus fertője egyre jobban uralkodik el a közgondolkodásban. Ez pedig tökéletesen ráerősít arra az amúgy is közönyös sivár hangulatra, amit akár korszellemnek is nevezhetünk. Meglátszik ez abban is, hogy hogy kezeli a mai kor embere szellemi és kulturális örökségét. Például a templomokat. Isten házában mindig, minden időben menedéket lelhetett, mindenki ki betért. Addig mára e megszentelt falak konganak az ürességtől, s feleslegessé váltak, pedig lenne miért kérni Isten oltalmát. Sok helyütt az idősebb generáció még ugyan fenn tudja tartani a templomok egzisztenciáját, ám egyre szerényebb állapotok közepette.

1173813_548991391832910_1243669007_n.jpg

Franciaországban viszont már eljutott arra a pontra – nem csak a fent elmondottak, hanem több, egyéb tényező hatására is -, hogy sok száz éves, esztétikailag impozáns, s felbecsülhetetlen értékű műemlékeit enyészni hagyja és lebontassa. Egy tavalyi felmérés alapján ugyanis a társadalom kevesebb, mint 5%-a jár csupán rendszeresen templomba. Így a fenntartó állam számára bebizonyosodott gazdaságilag nem jövedelmező a múlt és a hit ápolása. Ám ne gondoljuk, hogy csak speciálisan francia esettel állunk szemben. Hasonló problémák merültek fel Angliában is, ahol sajátos módon kezelték a kialakuló problémát, és átalakították a korábbi szent helyeket, könyvtárakká, éttermekké, hotelokká. De a helyzet igazi súlyosságát jelzi, hogy az apátia nem kerüli el a katolikus anyaszentegyház mentsvárát, Olaszországot sem, ahol szintén tanácstalanul állnak a vidéki üres templomok felett.

Ily korba ért az ember? Hol könyvet égetnek, hol templomot rombolnak?

Hasonló a meghökkentő hozzáállás Brüsszelben is,  ahol a tolerancia már-már olyan mértékeket ölt, hogy tavaly karácsonykor nem állítottak élő karácsonyfát a város főterére, csupán arra hasonlító építményt, mert a hivatalos érv szerint egyes más, nem őslakosok kultúrájának az nem képezi részét, így zavarhatja őket.

De gondolhatunk itt, arra a megdöbbentő érvelésre is, amikor Szlovákia a 2 eurós érméjének a hátoldalán Cirill és Metód képét szerette volna megjeleníteni, ám az Európai Bizottság érve szerint ez „túl keresztény”, ami sértheti a vallási toleranciát, vagy neutralizmust, ami foglalva van az Unió alapjogi kartájában. Ezzel a témával a Körképen is foglalkoztunk, bővebben itt.

Idén, 2013-ban volt a milánói ediktum 1700. évfordulója. Elgondolkodtató, hogy ha mostanra, a 21. századra ily mértékű értékválság állt elő, akkor meglehet 300 év múlva a 2000. évfordulón már nemhogy nem lesz mit ünnepelni, de újfent tilossá vagy, üldözötté válik a kereszténység.  Elgondolkodtató és elszomorító tények. Mi lesz veled így, Európa?

Csonka Ákos

Az írás megjelent a Körkép.sk blogportálon. Teljes egészében itt olvasható:

 http://korkep.sk/cikkek/mindennapjaink/2013/11/25/mi-lesz-veled-europa

Szólj hozzá