2014. máj 04.

Nemzetpolitika felvidéki szemmel

írta: Csonka Ákos
Nemzetpolitika felvidéki szemmel

 

ad: Mandiner. Magyarország: A polgár visszatér (nemzet.)

A Fidesz győzelmével folytatódhat a megkezdett nemzetpolitika. Az elmúlt négy évben visszatért, vagy inkább ismét beépült a köztudatba a nemzetpolitika fogalma, ám a hosszas vegetálás miatt bőven van még lemaradás. A Mandiner vitaindító cikkével egyetértve  portálunk azt néhány felvidéki aspektussal egészíti ki.

magyar_nemzetpolitika_kormanydokumentum__2ny.jpg

Az állampolgárság kiterjesztése nem cél, hanem eszköz

Elsősorban végérvényesen le kell dönteni azt a téves képet, hogy a nemzetpolitika a külpolitika része, és más országnak a belügyeibe való beavatkozást jelent. Ezt sajnos a 21. században még mindig sok (főleg ellenérdekelt) ország nem tudja megfelelően értelmezni. Mint ahogy pl. Felvidéken a nem etnikai alapon szerveződő Most-Híd vegyespárt sem, mely idegenkedve kezeli. Ezért is futnak vakvágányon az erre adott válaszaik.

A felvidéki közélet nagy része üdvözölte az elmúlt tíz évben Magyarországon bekövetkezett 180 fokos paradigmaváltást. Sok esetben viszont tetten érhetőek még a hosszas mostoha időszak utáni útkeresés hiányosságai.

Az állampolgárság kiterjesztése ugyan egy nagyon fontos mérföldkő a mindenkori nemzetpolitikában, ezzel viszont korántsem történt még meg az oly sokat hangoztatott nemzetegyesítés. Tapasztalható, hogy sokan tévesen kezelik ezt az intézményt, és inkább célként, mintsem eszközként tekintenek rá. Ami alapvetően félreértések forrása, hiszen nem egy hivatalos dokumentum oldja meg az elszakított nemzetrészeken élők gondjait. Ellenben kiváló eszközként szolgál az egységes magyar nemzet újradefiniálásához (Kossuth után szabadon).

2

Az út elején járunk, amit leginkább az tükröz, hogy a mintegy 3-4 millió külhoni magyarból eddig nagyságrendileg csak 800 ezren nyújtották be kérelmüket. Közülük 600 ezren közjogi sorsközösségre is léptek Magyarországgal. Hogy ez a szám meddig növekedhet és kiterjed-e az összmagyarság egészére, az sok összetevő és szempont függvénye. Ennek vizsgálata jelen írásnak viszont nem képezi tárgyát.

A nemzetpolitika alapjai

Az viszont sokkal inkább vizsgálandó, hogy a jogi köteléken túl mik azok a variánsok, melyek a magyar nemzetpolitikát alapjaiban meghatározzák. Többek közt hogyan lehet a kommunista rendszer okozta károkat restaurálni a közgondolkodásban, ami mérföldes árkokat ásott a hazai és az elcsatolt nemzetrészeken élők közt. Tíz esetből kilencszer hallható a definíció, mely „mi és ők” vagy „mi és a magyarok” konstellációban értelmezi viszonyunkat. Megkülönböztetve minket egymástól, mindezt vélt, de sok esetben valós személyes sérelmekre alapozva. Sokan tapasztalták már Budapest hangulatát élvezve, vagy bárhol máshol Magyarországon járva, hogy leszlovákozták, románozták, szerbezték stb. őket. Annak fényében, hogy ezek az emberek milyen körülmények között, milyen ellenük és nemzetiségük ellen irányuló folyamatok alatt élik mindennapjaikat és tartják meg nemzeti öntudatukat, ennél nagyobb sértés tán nem is érheti őket.

3

Ez pedig alapjában határozza meg a kapcsolatviszonyt és a probléma lényegét. Az ilyen személyes sérelmek pedig előítéletet állítanak fel az anyaországi társadalommal szemben, melyeket, miután rögzültek, rettentő nehezen ledönthetők – ez egy konkrét feladata a nemzetpolitikának. Holott a problémák gyökeréig nem kell Trianonig visszamennünk, elég a kommunista/szocialista diktatúráig, amely a 20. század második felében fenekestől forgatta fel a magyar nemzet több mint ezer évét. Az akkoriban hatályos oktatási rendszer alapjaiban tagadta a szétszaggatott nemzet létét, az uralkodó internacionalista irányvonal pedig elhallgatta, sőt szabályosan titkolta a határokon túl élő magyarokat, s egyáltalán ottlétüknek okait.

A hivatalos ideológia ugyan mindenkire kiterjedt, a legmaradandóbb károkat mégis inkább az iskolások fejében okozott, akik tulajdonképpen ebben szocializálódtak. Az ebben a rendszerben nevelkedett generáció formálta a közvéleményt az elmúlt 25 évben, ami megmagyarázza távolságtartásukat, idegenségüket. Ebből kiindulva naivitás azt gondolni, hogy ez a hozzáállás varázsütésre képes lett volna megváltozni ’89-ben. A rendszerváltás ugyanis csak generációváltással következik be ténylegesen, melynek időbeni korlátai vannak. Ez volt tetten érhető pl. 2004. december 5-én is, amit hisszük, hogy nem a rossz szándék vezérelt, csupán a kérdés feltevése volt még korai, felkészületlenül érve a társadalmat.

nemzetpolitika.jpg

Az elmúlt 90 évben tapasztalt szétfejlődés súlyosan rányomta bélyegét a mentalitásunkra is. A külhonba rekedteknek idegen körülmények között kellet szocializálódniuk, ráadásul sok esetben olyan többségi nemzetek uralma alatt, akik többször ellenérzéssel viseltettek már irántunk a történelem során. A kisebbségi létbe szorultakban ezért egyfajta túlélő mechanizmus alakult ki.

Ezt a kisebbségi berendezkedést nagyban hátráltatta, hogy a felvidéki (és talán ez vonatkoztatható Erdélyre, Délvidékre és Kárpátaljára is) értelmiséget kétszer is lefejezte a nemzetállam-építő államhatalom. Előbb 1918-20-ban, majd 1945-48 között tűnt el az a felső és középréteg, amely a közösségi életet addig szervezte. Mindehhez hozzájárult a szégyen és megfelelési kényszerérzet, amit a többségi nemzet és főként annak politikuma gyakorolt az ott élőkre.

10

Az sem mellékes, hogy az államok közti határszakaszok korántsem voltak olyan szellősek, mint manapság. Igencsak körülményes procedúra volt az utazás, családokat szakítva szét ezzel. Bár a kisebbségi témákat illetően megannyi kritikával élhetünk az Európai Unió felé, ez kimondottan pozitív hozadéka az intézményesült európai szövetségnek. Az első világháborút követően létrejött új országok nemzetállami törekvései ilyen viszonyok közt koránt sem lettek volna olyan eredményesek.

Az Uniós tapasztalatok vegyesek

Ezen felül bármennyire irrelevánsnak is tűnik nemzetpolitikai szempontból az Európai Unió hatásköre, szinte a minimumra korlátozódik. 2004 előtt csupán a kissé hamis propaganda miatt alakult ki az a fajta kivitelezhetetlen elvárás, hogy a határok megszűnésével a magyar nemzet is egyesül. Emiatt azóta tömegek vesztették hitüket Coudenhove-Kalergi nagyszabású nemzetek feletti víziójában (értsd EU).

Az írás tovább olvasható itt:

http://korkep.sk/cikkek/politika/2014/04/28/nemzetpolitika-felvideki-szemmel

Csonka Ákos

10274031_738455449509089_9159232154008932313_n.jpg

Szólj hozzá