Emlékeztek még a nyár üde sugaraira, amint csillámként szórták tele a liget varázsát, s pajkosan furakodtak be az elfeledett rejtett zugok mélyeire? Nem? Hát, hogyan is lehetne ezt idézni, miközben az őszi sokadalom egyenként ereszkedik le a fák levelein, s lepik színessé a hajdani zöld gyönyör múló báját. Sehol, sehol a világon nem illatozik így az avar, sehol a világon nem mesél titkokat így a szél, és sehol az ég adta világon nem ölel keblére minket úgy a táj, mint otthonunk féltett legmélyén.