Fantasztikus freskólelet került elő a vakolat alól Zselízen. A Szent Jakab-templomot eredetileg 14 középkori falfestmény díszítette, ám ezekből mindössze négy maradt fenn, és csak ötről volt eddig tudomásuk a szakembereknek. A freskók vélhetőleg az eredeti templom építésekor, 1353 és 1388 között keletkeztek több mester munkájának köszönhetően, melyek közül a források egyet neveznek meg, bizonyos Mátét.

A reformáció idején viszont a templomot elfoglalták a protestánsok, akik lefestették a templom falait, konzerválva ugyan a freskókat, de hosszú időre el is tüntetve azokat. A katolikusok kezére 1730-ban került vissza a templom, a freskók léte ugyanakkor a feledés homályába veszett. A máig ismert öt freskóra 1884 körül bukkantak rá, amikor Rózsa József plébános vezetésével felújították a templomot és a festés alatt átütöttek a freskók színei. Ekkor kerültek elő a Becsei Vesszős György végítéletét, Szent Mártont, Jézus sírba helyezését, Veronika kendőjét, illetve Szent Cecíliát és Borbálát ábrázoló képek. Utóbbi a II. világháború végóráiban semmisült meg, amikor a front elérte a Garam mentét, s a visszavonuló német csapatok felrobbantották a templomtornyot.

Egy 1884-es cikk a július 6-i Vasárnapi Újságban beszámol a freskók felfedezéséről, melyeknek restaurálását az akkori legkiválóbb magyar szakember, Stornó Ferenc végezte. Ugyanakkor az írás beszámol olyan leletekről is, melyekről eddig nem volt tudomásuk a zselízieknek. Történetesen megjelöl egy ismeretlen freskót is, mely Szűz Máriát ábrázolta a szentély jobb oldalán. „A másik kép Máriát, mint a bűnösök vigasztalóját tárja elénk; körülötte egész csoport emberfő látható, azonban e kép nagyon meg van csonkítva. Alatta a falat 1622-ben kivágták, hogy egy kis kápolnát ékeljenek a pillérek közé” – olvasható a 134 évvel ezelőtt megjelent írásban.

S nem ez az egyetlen újdonság, amire fényt derít a kordokumentum. Szent Márton freskójának leírásával folytatódik a cikk, melyet „harmadfél hosszú és egy öl magasként” jellemez. Az akkori mértékegységet átszámolva ez 2,85 méterszer 1,9 métert jelentett hozzávetőleg, ami mintegy 65 centiméterrel nagyobb, mint a ma ismert kép. Majd azt ecseteli, hogy a máig ismert három alakon kívül „még egy pár alak látható, de annyira megcsonkítva, hogy föl sem ismerhetők” – tehát könnyen elképzelhető, hogy a freskó hajdan több alakot is ábrázolt, Stornóék a restaurálás során viszont csak hármat hagytak meg, és le is rövidítették a képet. Ez magyarázhatja, hogy a kép három oldalán van keret, míg baloldalt hiányzik.

Ezen felül csupán arról számol be, hogy „a templom északi oldalán is találhatók egyes freskótöredékek, melyeket azonban alig lehet kijavítani”. A templom északi falán jelenleg egy ismert freskó sincsen. A szentély északkeleti falán volt található Szent Cecília és Borbála freskója (bár a cikk Cecília és Apolloniát nevesít), ezeknek csak töredékei kerültek elő a szondázások során. Mellette viszont felbukkantak egy újabb freskó kontúrvonalai, ám meglehetősen megrongálódva, szinte felismerhetetlen állapotban. A jelenlegi restaurálást végző Koreň Péter szerint elképzelhető, hogy Szent Mihályt rejtheti a torzó, de a kép feltárása további munkálatokat igényel.

A déli falon, közvetlenül a hajó elején viszont a mintavételek során előkerült egy kis oltárfülke boltíve, mely be volt falazva. Ez is valószínűsíthetően a reformáció idején kerülhetett befalazásra. A téglák kibontásával teljes egészében kibontakozott a fülke, melynek hátulján a fehér mész alatt színes minták tűntek fel. A mészréteg eltávolítása után derült ki, hogy egy újabb, eddig teljesen ismeretlen freskó rejtőzik ott. Az elsődleges vizsgálat szerint ez Alexandriai Szent Katalint ábrázolja, s méretében jóval eltér öt ismert társától. Az ígéretek szerint pár héten belül teljes pompáját is visszanyerheti az évszázadokra feledett falikép.

A freskók restaurálása három évvel ezelőtt vette kezdetét. Előbb egy mintavételes szondázásra került sor, mely által megtalálták Szent Cecília és Borbála freskójának egy darabját, majd a magyarországi Emberi Erőforrások Minisztériuma Egyházügyi Államtitkársága mintegy 6 millió forintos támogatásával megújulhattak a Becsei Vesszős György végítéletét, Jézus sírba helyezését és Veronika kendőjét megformáló képek. A szakemberek szerint nem valószínű, hogy további teljes freskók is előkerülhetnek, a mintavételek ugyanis erre nem utalnak. Szent Cecília és Borbála megsemmisült képét is legfeljebb reprodukálni lehet. Erről fennmaradtak fotódokumentációk, viszont csak fekete-fehérek, ami nehezíti a folyamatot. Ámde egy levéltári forrásból előkerültek olyan festmények, melyek a 19. századból származóan örökítették meg a freskókat, így azok alapján újra lehet ezeket teremteni az utókor számára.

Az írás eredetije a Felvidék.Ma hírportálon jelent meg 2018. november 19-én.