Szombaton ismét az urnákhoz szólít minket a demokrácia intézménye. Az Európai Parlamentbe választunk képviselőket, Szlovákia 13-at.

Szlovákia 10 évvel ezelőtt csatlakozott az Európai Unióhoz. Mi, felvidéki magyarok, bizalommal, s talán túl nagy elvárásokkal tekintettünk arra a gazdasági és politikai szervezetre, amelynek 2004-ben tagjai lettünk. Arra a politikai és gazdasági közösségre, amely az európaiság, az európai értékek, a demokrácia és a gazdasági jólét szinonimájaként jelent meg. Sokan abban reménykedtek eztán minden probléma varázsütésre megoldódik. Nem így lett. A csatlakozással mindezt alanyi jogon nem kaptuk meg, csupán a lehetőséget a fejlődés és a jólét elérésére.

Annak ellenére, hogy sok értelmetlennek tűnő dologgal foglalkozik ez a törvényhozó szerv (mint pl. az uborka görbülése, vagy a WC-papír összetétele stb.) tudatosítanunk kell, hogy a tagállamokban (Szlovákiában is) hatályban lévő törvények 80 %-a uniós jogrend alapján van érvényben. Az ott születő döntések nagyban befolyásolják és meghatározzák mindennapi életünket. Az uniós szabályozás ott van a mindennapok valamennyi területén, a gazdasági életben, a pénzügyekben, a mezőgazdaságban, az oktatásban - és a sort még hosszan lehetne folytathatni.

Miért fontos nekünk, hogy ebben a szervben is képviselve legyünk? Azért, hogy legyen beleszólásunk a dolgok alakulásába, hogy ne csak homokszemek legyünk a szélben, kikkel bárki kénye-kedve szerint játszhat. És ha már a homokszerep jutott felvidéki nemzetközösségünknek osztályrészül, akkor vállaljuk azt, ne játékszerként, hanem makacs homokként a gépezetben!

Az elszakított területek magyarságából ma a felvidéki magyarok választási eredményei rejtik a legtöbb kérdést. A 2009-es pártszakadás, olyan ámokfutáshoz vezetett, mely nemcsak, hogy megosztotta csekély számú közösségünket, de csökkentette és csorbította is érdekképviseletünket. 2010-től a felére csökkent pozsonyi parlamentben a magyar képviselők száma, most pedig fennáll a veszélye, hogy az Európai Parlamentben is csökken a súlyunk. Ezt semmiképpen sem engedhetjük meg egy olyan országban, ahol megtörténhetett a Beneš-dekrétumok megerősítése (százezrek háborús bűnösségének érvényben hagyása, százezrek meghurcolása, százezrek kirekesztése), ahol a 21. század küszöbén megtörténhetett Malina Hedvig ügye, a dunaszerdahelyi szurkolók megverése, nyelvi és alapvető jogaink csorbítása vagy éppen adófizető polgárok állampolgárságuktól való megfosztása.

Ma Szlovákiában egyetlen etnikailag magyar párt van, amely teljes listával és teljes mellszélességgel felvállalta ezen ügyeket. Felvállalta a felvidéki magyarság érdekeinek leghatékonyabb érvényesítését.

Szombaton mutassuk meg együttesen Szlovákiának, nem nyugszunk bele, hogy a partvonalra kívánnak állítani minket, és képesek vagyunk európai ésszel, de magyar szívvel erőt kifejteni az árral szemben!

KÖZÖSEN VÁLTOZTASSUNK EURÓPÁN, AZ ÚJ ÚTON!