Úgy tartja a mondás, hogy a fociban és a történelemben a ha-val kezdődő mondatok fölöslegesek. Trianon kapcsán mégis sok millióan sok milliószor sóhajtunk fel, elábrándozva, mi lett volna, ha majd 100 évvel ezelőtt nincs az a tébolyda…

Így hát eljátszottunk ennek gondolatával…

Fantáziánk leginkább az etnikai viszonyok irányába kalandozott el, hogy a mai 93 ezer km² helyett a 306 ezer km²-es Kárpát-medencében mennyien lennénk mi, magyarok.

Előre figyelmeztetünk mindenkit, hogy számadataink erősen hozzávetőlegesek és sarkítottak (pontos számításokat ugyanis eleve lehetetlen végezni, így az egyszerűbb szemléltetés kedvéért kerekített számokkal dolgoztunk).

Kép: lazarus.elte.hu

Másrészt nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a 20. század évtizedeiben olyan események zajlottak le, melyek alapjaiban változtatták meg a világot, és kiszámíthatatlan következményekkel jártak ránk és a Kárpát-medencére nézve is. A magyar nemzet szempontjából különösen viharszaggatottnak tekinthető az évszázad, és talán kijelenthető, hogy több kár keletkezett, mint honfoglalásunk óta eltelt 1000 év alatt együttesen.

Az első, majd a második világháború, nemzeti és proletárdiktatúrák, szocializmus, vadkapitalizmus, nemzetiség és emberellenes intézkedések, ki- és áttelepítések, emigráció és asszimilálódás, kárunkra történő nemzetállamépítések stb. és a sor még hosszan folytatható lenne. Ezek számbavétele elengedhetetlen, hiszen gátolták, hogy Magyarország természetes, önálló fejlődési pályán haladhasson.

Kép: nemkutya.hu, blog.xfree.hu

Ezért, aki ezektől a ténytől és a számokkal való puszta játéktól nem tud eltekinteni, annak ajánljuk a jobb felső mezőben lévő X-gomb megnyomását.

16 milliós nemzetkép mítosza

Fikciónk, ha másra nem is, arra mindenképp alkalmas, hogy rávilágítson arra, hogy a történelem őrlő malomkereke hogyan képes morzsolni egy népet, ám az mindennek ellenére, ily mostoha viszonyok közt is  képes ellenállni és élni akarni.

Először is talán nem árt tisztáznunk a 16 milliós nemzetkép mítoszát, mely vastagon számolva is ma már csak 13,5 milliót jelent, melyből legalább 1 millió nem a Kárpát-medencében él (jó részük pedig másod vagy harmadgenerációs magyar, ami azt jelenti, hogy nyelvében már kevésbé hordozza tovább a nemzeti örökséget). Ezeket a számokat támasztja alá a magyar kormány Nemzetpolitika stratégiai kerete c. dokumentuma is, melyről szóló elemzésünk IDE kattintva olvasható el.

Kezdjük tán témánk kiindulópontjánál, Trianonnál. 1920-ban (pontosabban de facto 1918-ig) a Magyar Királyság 21 millió állampolgárral rendelkezett, melynek 54,6 %-a volt magyar, azaz nagyjából 11,5 millió fő. Ebből 1,7 millió Romániához, 1 millió Szlovákiához (Kárpátaljával együtt), 420 ezer Szerbiához, Horvátországhoz, Szlovéniához és Ausztriához pedig mintegy 100 ezer magyar ajkú ember kényszerkerült. A megcsonkított Magyarország lakosainak száma 7,6 millióra fogyatkozott.

Kép: erdely.ma

Hipotézis  – Az összes érintett országban demográfiai robbanás figyelhető meg annak ellenére is, hogy a 20. század embert próbáló időket diktált. Ám az ú.n. kisantant országainak nemzetiségi aránya merőben ellentétes tendenciákba haladt. 95 év alatt Magyarországon a magyarok száma 7,2 millióról 9,4 millióra emelkedett, ami 32 %-os növekedést jelent.

Ha tehát azt vesszük alapul, hogy nem történt meg a szégyenletes trianoni döntés, akkor nagyjából ilyen arányban növekedhetett volna a Kárpát-haza egész lakossága, tehát ma egy 26-27 milliós ország lehetnénk. (Ha megnézzük a mai demográfiai mutatókat, ez a szám meg is állja a helyét – Erdély: 6,5 millió lakos; Szlovákia: 5,5; Kárpátalja: 1,2; Szerbia/Vajdaság: 1,9; Horvátország, Szlovénia, Ausztria vonatkozó részein cca: 350 ezer.)

A magyarok arányainak változása az egyes elcsatolt területeken. Táblázat: Csonka Ákos

Tekintettel arra, hogy Magyarország egy soknemzetiségű, nemzetségileg érzékeny ország volt (cáfolva az ezer éves elnyomás hamis mítoszát), a nemzetiségi színesség ma sem lenne szürkébb. Csakhogy teljesen más arányokban, mint ahogy a mai viszonyok festenek. Ha csak az 1920-as arányokat vennénk alapul, tehát az összlakosság 54 %-át kitevő magyarság 32%-os növekedését, akkor így nagyjából helytálló lenne a sokat mitizált 15 milliós nemzetkép.

Ugyanakkor végigjárhatjuk az egyes területeket is, az ott végbe menő asszimilációk mértékarányának megfordításával, ami jócskán árnyalja az összképet.

Szlovákia – Felvidék

A mai Szlovákia területén 1920-ban nagyságrendileg 3 millió ember élt, ebből 1,9 millió szlovák, 900 ezer magyar, és durván 150 ezer német (+egyéb). Ha azt vesszük alapul, hogy egy nemzeti közösség természetes körülmények közt – értsd saját országában –  gyarapodik, addig idegen közegben jó esetben is stagnál, de jellemzőbb, hogy fogy.

Kép: kerekasztal.org

A 2011-es népszámlálási adatok szerint 509 ezer fő anyanyelve a magyar, ami 43,5 %-os csökkenést jelent az 1920-as állapotokhoz képest. – Hogy hogyan fogy a Felvidéken a magyar, azt egy korábbi elemzésünkben szemléltettük, mely elolvasható ITT, valamint ITT– Tehát, ha nagyon szőrszálhasogatóak akarnánk lenni, és ezeket az adatokat megfordítanánk, akkor azt látnánk, hogy ma 1 188 000 magyar élne ezen a területen, ellenben a szlovákok az asszimilációs faktor miatt alig lennének többen 1 milliónál.

Viszont itt rögtön csorbul is a képletünk, hisz a két számadat összeadva sem éri Szlovákia mai lakos... Olvasd tovább - See more at: http://korkep.sk/cikkek/mindennapjaink/2015/09/07/igy-nezhetne-ki-ma-a-karpad-medence-ha-nincs-trianon#sthash.DVgUyJDQ.dpuf